A cselszövés istene
Loki mindig megszerzi, amit akar. Hogy milyen módszerekkel? Az már egészen más kérdés.
Loki az ágyán ül, hátát a támlának
vetve, és lehunyt szemekkel hallgatja a kintről beszűrődő
hangokat. Anya és apa veszekszik - gondolja gúnyosan, még
ajka is apró mosolyra rándul, ahogy meghallja az újabb hangos
szavakat Tony nőjének szájából. Peppert tulajdonképpen még
kedvelné is, ellentétben Jane-el, ha nem próbálna meg az útjába
állni, azzal a naiv hittel, hogy bármit ér az akarata. Nevetni
lenne kedve a nők szánalmas próbálkozásain, hogy megtartsák a
hímjeiket, akikhez úgy ragaszkodnak, és akiktől ő majd
megfosztja őket. Tudja, mennyire szereti Tony a nőt, és fordítva,
csakhogy Peppernek csak egy apró löket kellett, hogy kicsapja a
balhét, és ez a löket maga Loki.
- Hogy a fenébe gondoltad ezt? Tony,
elviselem a rigolyáidat, hogy egész nap semmit sem csinálsz, csak
autót szerelsz, meg a kütyüidet javítgatod, amíg én dolgozom,
aztán amikor hazajövök, még nekem is kell rendet csinálni, meg
vacsorát főzni. Elviselem és megcsinálom egyetlen szó nélkül,
mert szeretlek, erre te ezzel hálálod meg! Ez... ez nem egy újabb
hobbi, amit hazahozhatsz, nem egy kisállat, ez Loki, őt pedig nem
foghatod és költöztetheted be a házba azzal a szöveggel, hogy
mostantól te vagy a gyámja! Te teljesen megbolondultál? - Igen,
Loki határozottan kedvelné Peppert, ha nem állna az útjába, de
sajnos nincs mit tenni. A zavaró tényezők előbb-utóbb
eltakarítják önmagukat, neki meg sem kell mozdulnia, csupán pár
szót suttogni Tony fülébe, ott lenni a közelükben, és a nő
hamarosan csomagol is. Tudja jól, mert nála jobban soha, senki nem
tudott bajt keverni.
- Pepper, szüksége van ránk. Oké,
csak rám, neked semmi közöd hozzá. De Thor másfél évig hagyta
senyvedni egy rohadt elmegyógyban, nem gondolod, hogy ez azért egy
kicsit szemét húzás volt tőle? Ki kellett hoznom onnan, mégiscsak
a barátom öccse. - Loki látja maga előtt a jelenetet, ahogy a
férfi megadóan lehajol egy kicsit, önkéntelen mozdulat, de mégis
azt mutatja, megalázkodik Pepper előtt, behódol neki, csak ne
hagyja el. Ostobákkal van körülvéve... manipulálható ostobákkal
szerencsére, és nem olyanokkal, mint amilyen Thor volt. Azt hitte,
ő is az irányítása alatt van, de elég volt egy nő, hogy Thor
elforduljon tőle. Soha nem volt a testvére. Lentről ajtó csapódik
haragosan, ez rántja ki Lokit a gondolatai közül, mielőtt még
túlságosan is elmerülhetne bennük, hamarosan pedig barátja
bukkan fel az ajtóban, félszegen koppantva párat a félfán.
- Hallottad? - A hangja bátortalan,
nem igazán tudja, hogy kéne bánnia valaki olyannal, aki megpróbált
öngyilkos lenni, és tulajdonképpen rásütötték a bélyeget:
őrült.
- Minden szót. - Tony arckifejezése
összefacsarodik, akár a rossz citrom, azonban mielőtt magyarázatba
kezdhetne, Loki megelőzi. - Nem bánom. Tudod, amúgy kedvelem
Peppert, szerintem hozzád illő nő. Miért épp ő, annyi sok másik
után? - kérdi, elgondolkodó, zavaros-zöld szemeit a férfi
tekintetébe fúrva, de az nem állja, inkább lesüti a szemeit, úgy
lép hozzá közelebb, a takarót nézve. Azt mondaná, mert te
mindig is Thort szeretted, de helyette csak megvonja a vállát.
- Főz vacsorát, rendet rak, meg sem
kértem a kezét, olyan, mint egy feleség. Mármint érted, imádom.
Képes rendbe rakni, amikor szét vagyok esve és csak vedelni akarok
egész nap, meg szerelni... és ő bejön a műhelyembe, lekapcsolja
a zenét és azt mondja, menjek dolgozni. Ezt eddig soha, senki nem
tette meg - válaszol pillanatnyi csend után, gondolatai azonban
közel sem ezt mondanák. Te sem tennéd meg? Nem uralkodnál
felettem még jobban, mint ahogy ő teszi? Miért nem voltam elég jó
neked soha?
- Előttem is veszekedtetek? - Loki
kérdései simulékonyak és ártatlanok, becsúsznak Tony fülén
keresztül egészen a szívéig, méregfogak fúródnak a lelkébe,
ahogy gyámoltja száját újabb szavak hagyják el. Loki magában
elmosolyodik elégedetten, hogy újra visszanyerte szavai felett a
hatalmát. A hatalmat, amivel most már megállíthatatlan.
Tony dühös. Loki látja az arcán,
látja a szemében, látja a mozdulataiban, amikor az autóit
szereli, hogy elterelje a gondolatait, de mikor figyelmetlenségből
elront valamit, csak földhöz vágja a csavarkulcsot és káromkodik.
A karcsú alak ilyenkor mindig az asztalon ül és onnan figyel, ha
barátja kér valamit, odaadja neki, ha pedig újabb dühkitörését
látja, csak elejt magában egy elégedett mosolyt. Hamarosan vége,
pontosan látja, és úgy lesz vége, ahogy ő akarta, Pepper eltűnik
a képből, Tony pedig az ő karjaiban keres majd vigasztalást, amit
készséggel meg is ad majd neki. Egy halk, mégis erőteljes
kopogtatás a garázs ajtaján, magassarkú koppanása a padlón, és
Loki leugorva helyéről, már ki is surran az ajtón, hogy kettesben
hagyja a párost, hadd beszéljék meg. Kényelmesen a falnak
dől, lehunyt szemmel hallgatja a beszélgetést, mint mindig.
Szeretné maga előtt látni az arcukat, a mozdulataikat.
- Tony, elmegyek. - Pepper hangja
határozott, bár ott cseng benne a fájdalom, hogy akit oly régóta
szeret, az most mást választ helyette. Ráadásul milyen könnyedén.
- Nem kell mindig bejelentened, ha mész
valahová, menj nyugodtan. - A férfi még nem érti, az emberi
kapcsolatokhoz nem értett annyira soha, mint a gépekhez... vagy
csak nem akart érteni. Loki már tudja, hogy győzött.
- Nem, úgy értettem, elhagylak. Nekem
ez... sok. Loki ott van mindenütt, és úgy látom, te már rég
választottál, én vagy ő. Már összepakoltam, csak... el akartam
köszönni. - A nő hangja most rezzen meg először, majd erőszakkal
szabályozott lépésekkel kisiet. Egy utolsó pillantást még vet
Lokira, ahogy elhalad mellette. - Mindenkit tönkreteszel - súgja
oda neki dühösen, mire a férfi gúnyosan felkacag.
- Ez a dolgom! - szól még a nő után,
de az már nem válaszol, csupán alakja megfeszülésén látja,
hogy hallotta, amit mondott. Ahogy visszamegy a garázsba, Tony remeg
az idegtől, túl nagyot húz a csavaron, mire az kiesik a kulcsból.
Újabb szerszám végzi hatalmas csörömpölés közepette a földön,
és Tony egy ordítással lelöki az összeset az asztalról,
fülsértően zörög mind, ahogy a padlóra zuhannak, akárcsak
gazdájuk álmai. Loki csendesen hagyja magára, emészteni a
történteket, és mikor hátat fordít neki, mosolyog.
Loki nem látta egy ideje a férfit.
Megfontolásból nem ment le hozzá, pontosan tudta, hogy ha most
hagyja kitombolnia magát, hamarosan önként fogja felkeresni. Meg
sem kellett mozdulnia ahhoz, hogy megkapja, amit akar. A plafont
bámulja, miközben vár, a hófehér vibráláson, lassan színek
alakulnak is, egy elmosódott alak hosszú, szőke haja és széles
mosolya. Loki legszívesebben hozzávágna valamit bátyja
képmásához, nem bírja elviselni, hogy még mindig kísérti, nem
érti, miért látja még mindig, miért csak rá tud gondolni,
amikor minden, amire szüksége van, épp a garázsban van odalent,
és hamarosan feljön majd hozzá. Másfél év alatt nem sok mindent
változott - az elmegyógyintézetben az volt az egyetlen reménye
nap-nap után, hogy gyermekien hitt abban, bátyja majd eljön érte,
újra erős karjaiba zárja és megvédi, ahogy mindig, de helyette
egészen más nyújtott neki segítőkezet. Loki nem tudja eldönteni,
ez jó-e vagy rossz... új életet kezdhetne Tonyval. Elfelejthetne
mindent, azonban bárhogy igyekszik ezen, megszerezni magának, amit
akar, annál erősebben térnek vissza a régi emlékek is. Soha
többé nem akarja látni Thort. Minden vágya, hogy újra lássa
a bátyját.
Halk, bátortalan
kopogás a nyitott ajtón, mire Loki feleszmél, gyors pislogással
űzi el szemeiből az álmokat és emlékeket. Ha hagyja magát nekik
újra, elveszti, amiben egyedül megbízhat. A szavait.
- Zavarok? - Tony
bizonytalan, ahogy lassan beljebb lépdel, de miután barátja
megrázza a fejét, valamivel könnyedebben lép hozzá. - Pepper...
elment.
- Hallottam.
Sajnálom. - Loki makacsul nézi a kezeit, mintha az ő hibája
lenne, mert valójában az is. Tonyt mindig könnyű volt az orránál
fogva vezetni.
- Nem, ne... ez
régóta ért már. Nem miattad volt, ez csak... így alakult. Bocs,
hogy előtted csináltuk az egészet. - Olyan, mint egy bánkódó
apa, aki megpróbálja a fiának elmagyarázni, hogy nem miatta
váltak el a szülei. Olyan, mint egy összetört férj, akit
megcsalt és elhagyott a felesége. Loki nem szól semmit, csak
lassan mozdul, és szorosan átöleli a férfit, ahogy ő tette vele
akkor, mikor kihozta az intézetből. Tony feje a vállára bukik és
zokog. Loki a háta mögött vigyorog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése