2014. január 4., szombat

Lelkem ezer darabkája 3

A cselszövés istene


Loki mindig megszerzi, amit akar. Hogy milyen módszerekkel? Az már egészen más kérdés.

Loki az ágyán ül, hátát a támlának vetve, és lehunyt szemekkel hallgatja a kintről beszűrődő hangokat. Anya és apa veszekszik - gondolja gúnyosan, még ajka is apró mosolyra rándul, ahogy meghallja az újabb hangos szavakat Tony nőjének szájából. Peppert tulajdonképpen még kedvelné is, ellentétben Jane-el, ha nem próbálna meg az útjába állni, azzal a naiv hittel, hogy bármit ér az akarata. Nevetni lenne kedve a nők szánalmas próbálkozásain, hogy megtartsák a hímjeiket, akikhez úgy ragaszkodnak, és akiktől ő majd megfosztja őket. Tudja, mennyire szereti Tony a nőt, és fordítva, csakhogy Peppernek csak egy apró löket kellett, hogy kicsapja a balhét, és ez a löket maga Loki.
- Hogy a fenébe gondoltad ezt? Tony, elviselem a rigolyáidat, hogy egész nap semmit sem csinálsz, csak autót szerelsz, meg a kütyüidet javítgatod, amíg én dolgozom, aztán amikor hazajövök, még nekem is kell rendet csinálni, meg vacsorát főzni. Elviselem és megcsinálom egyetlen szó nélkül, mert szeretlek, erre te ezzel hálálod meg! Ez... ez nem egy újabb hobbi, amit hazahozhatsz, nem egy kisállat, ez Loki, őt pedig nem foghatod és költöztetheted be a házba azzal a szöveggel, hogy mostantól te vagy a gyámja! Te teljesen megbolondultál? - Igen, Loki határozottan kedvelné Peppert, ha nem állna az útjába, de sajnos nincs mit tenni. A zavaró tényezők előbb-utóbb eltakarítják önmagukat, neki meg sem kell mozdulnia, csupán pár szót suttogni Tony fülébe, ott lenni a közelükben, és a nő hamarosan csomagol is. Tudja jól, mert nála jobban soha, senki nem tudott bajt keverni.
- Pepper, szüksége van ránk. Oké, csak rám, neked semmi közöd hozzá. De Thor másfél évig hagyta senyvedni egy rohadt elmegyógyban, nem gondolod, hogy ez azért egy kicsit szemét húzás volt tőle? Ki kellett hoznom onnan, mégiscsak a barátom öccse. - Loki látja maga előtt a jelenetet, ahogy a férfi megadóan lehajol egy kicsit, önkéntelen mozdulat, de mégis azt mutatja, megalázkodik Pepper előtt, behódol neki, csak ne hagyja el. Ostobákkal van körülvéve... manipulálható ostobákkal szerencsére, és nem olyanokkal, mint amilyen Thor volt. Azt hitte, ő is az irányítása alatt van, de elég volt egy nő, hogy Thor elforduljon tőle. Soha nem volt a testvére. Lentről ajtó csapódik haragosan, ez rántja ki Lokit a gondolatai közül, mielőtt még túlságosan is elmerülhetne bennük, hamarosan pedig barátja bukkan fel az ajtóban, félszegen koppantva párat a félfán.

- Hallottad? - A hangja bátortalan, nem igazán tudja, hogy kéne bánnia valaki olyannal, aki megpróbált öngyilkos lenni, és tulajdonképpen rásütötték a bélyeget: őrült.
- Minden szót. - Tony arckifejezése összefacsarodik, akár a rossz citrom, azonban mielőtt magyarázatba kezdhetne, Loki megelőzi. - Nem bánom. Tudod, amúgy kedvelem Peppert, szerintem hozzád illő nő. Miért épp ő, annyi sok másik után? - kérdi, elgondolkodó, zavaros-zöld szemeit a férfi tekintetébe fúrva, de az nem állja, inkább lesüti a szemeit, úgy lép hozzá közelebb, a takarót nézve. Azt mondaná, mert te mindig is Thort szeretted, de helyette csak megvonja a vállát.
- Főz vacsorát, rendet rak, meg sem kértem a kezét, olyan, mint egy feleség. Mármint érted, imádom. Képes rendbe rakni, amikor szét vagyok esve és csak vedelni akarok egész nap, meg szerelni... és ő bejön a műhelyembe, lekapcsolja a zenét és azt mondja, menjek dolgozni. Ezt eddig soha, senki nem tette meg - válaszol pillanatnyi csend után, gondolatai azonban közel sem ezt mondanák. Te sem tennéd meg? Nem uralkodnál felettem még jobban, mint ahogy ő teszi? Miért nem voltam elég jó neked soha?
- Előttem is veszekedtetek? - Loki kérdései simulékonyak és ártatlanok, becsúsznak Tony fülén keresztül egészen a szívéig, méregfogak fúródnak a lelkébe, ahogy gyámoltja száját újabb szavak hagyják el. Loki magában elmosolyodik elégedetten, hogy újra visszanyerte szavai felett a hatalmát. A hatalmat, amivel most már megállíthatatlan.

Tony dühös. Loki látja az arcán, látja a szemében, látja a mozdulataiban, amikor az autóit szereli, hogy elterelje a gondolatait, de mikor figyelmetlenségből elront valamit, csak földhöz vágja a csavarkulcsot és káromkodik. A karcsú alak ilyenkor mindig az asztalon ül és onnan figyel, ha barátja kér valamit, odaadja neki, ha pedig újabb dühkitörését látja, csak elejt magában egy elégedett mosolyt. Hamarosan vége, pontosan látja, és úgy lesz vége, ahogy ő akarta, Pepper eltűnik a képből, Tony pedig az ő karjaiban keres majd vigasztalást, amit készséggel meg is ad majd neki. Egy halk, mégis erőteljes kopogtatás a garázs ajtaján, magassarkú koppanása a padlón, és Loki leugorva helyéről, már ki is surran az ajtón, hogy kettesben hagyja a párost, hadd beszéljék meg. Kényelmesen a falnak dől, lehunyt szemmel hallgatja a beszélgetést, mint mindig. Szeretné maga előtt látni az arcukat, a mozdulataikat.
- Tony, elmegyek. - Pepper hangja határozott, bár ott cseng benne a fájdalom, hogy akit oly régóta szeret, az most mást választ helyette. Ráadásul milyen könnyedén.
- Nem kell mindig bejelentened, ha mész valahová, menj nyugodtan. - A férfi még nem érti, az emberi kapcsolatokhoz nem értett annyira soha, mint a gépekhez... vagy csak nem akart érteni. Loki már tudja, hogy győzött.
- Nem, úgy értettem, elhagylak. Nekem ez... sok. Loki ott van mindenütt, és úgy látom, te már rég választottál, én vagy ő. Már összepakoltam, csak... el akartam köszönni. - A nő hangja most rezzen meg először, majd erőszakkal szabályozott lépésekkel kisiet. Egy utolsó pillantást még vet Lokira, ahogy elhalad mellette. - Mindenkit tönkreteszel - súgja oda neki dühösen, mire a férfi gúnyosan felkacag.
- Ez a dolgom! - szól még a nő után, de az már nem válaszol, csupán alakja megfeszülésén látja, hogy hallotta, amit mondott. Ahogy visszamegy a garázsba, Tony remeg az idegtől, túl nagyot húz a csavaron, mire az kiesik a kulcsból. Újabb szerszám végzi hatalmas csörömpölés közepette a földön, és Tony egy ordítással lelöki az összeset az asztalról, fülsértően zörög mind, ahogy a padlóra zuhannak, akárcsak gazdájuk álmai. Loki csendesen hagyja magára, emészteni a történteket, és mikor hátat fordít neki, mosolyog.

Loki nem látta egy ideje a férfit. Megfontolásból nem ment le hozzá, pontosan tudta, hogy ha most hagyja kitombolnia magát, hamarosan önként fogja felkeresni. Meg sem kellett mozdulnia ahhoz, hogy megkapja, amit akar. A plafont bámulja, miközben vár, a hófehér vibráláson, lassan színek alakulnak is, egy elmosódott alak hosszú, szőke haja és széles mosolya. Loki legszívesebben hozzávágna valamit bátyja képmásához, nem bírja elviselni, hogy még mindig kísérti, nem érti, miért látja még mindig, miért csak rá tud gondolni, amikor minden, amire szüksége van, épp a garázsban van odalent, és hamarosan feljön majd hozzá. Másfél év alatt nem sok mindent változott - az elmegyógyintézetben az volt az egyetlen reménye nap-nap után, hogy gyermekien hitt abban, bátyja majd eljön érte, újra erős karjaiba zárja és megvédi, ahogy mindig, de helyette egészen más nyújtott neki segítőkezet. Loki nem tudja eldönteni, ez jó-e vagy rossz... új életet kezdhetne Tonyval. Elfelejthetne mindent, azonban bárhogy igyekszik ezen, megszerezni magának, amit akar, annál erősebben térnek vissza a régi emlékek is. Soha többé nem akarja látni Thort. Minden vágya, hogy újra lássa a bátyját.

Halk, bátortalan kopogás a nyitott ajtón, mire Loki feleszmél, gyors pislogással űzi el szemeiből az álmokat és emlékeket. Ha hagyja magát nekik újra, elveszti, amiben egyedül megbízhat. A szavait.
- Zavarok? - Tony bizonytalan, ahogy lassan beljebb lépdel, de miután barátja megrázza a fejét, valamivel könnyedebben lép hozzá. - Pepper... elment.
- Hallottam. Sajnálom. - Loki makacsul nézi a kezeit, mintha az ő hibája lenne, mert valójában az is. Tonyt mindig könnyű volt az orránál fogva vezetni.

- Nem, ne... ez régóta ért már. Nem miattad volt, ez csak... így alakult. Bocs, hogy előtted csináltuk az egészet. - Olyan, mint egy bánkódó apa, aki megpróbálja a fiának elmagyarázni, hogy nem miatta váltak el a szülei. Olyan, mint egy összetört férj, akit megcsalt és elhagyott a felesége. Loki nem szól semmit, csak lassan mozdul, és szorosan átöleli a férfit, ahogy ő tette vele akkor, mikor kihozta az intézetből. Tony feje a vállára bukik és zokog. Loki a háta mögött vigyorog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése