Ha tudnád...

Ha tudnád...

Fandom: Black Sails

Páros: Charles VanexJack Rackham

Némi reflektálás az első évad történéseire. Jack POV, sose hittem volna, hogy valaha kerül fel PWP a blogra, de megtörtént (és még így is menthetetlenül érzelmes és teátrális vagyok). A szerkesztés fura, az egész fic fura, kísérleteztem. És azt hiszem, én most csendesen elbújok oda, a függöny mögé. A dőlt betűs részek csak képzeletben történnek meg.

Ha tudnád, mennyi alkalmunk lenne azokra az elvétett menetekre, amikről álmodozom.

Ha tudnád, mennyiszer álmodoztam arról, hogy bezárom az ajtót a kabinodban és azt hazudom, azért jöttem, hogy megbeszéljük az útvonalat, de elő sem vettük a térképet, csak felcsaptál az asztalra és a saját kezembe kellett harapnom, hogy elfojtsam az ordítást, mikor belém hatoltál. Éreztem az alkohol szagát, hallottam loccsanni a hajópadlón, mikor magadra locsoltad, hogy jobban csússzon, pokolian csípett belül, a másik kezemmel az asztal szélét markoltam, míg te mindkét kezeddel megragadtad a csípőmet. Minden lökés pokoli fájdalom volt, tudtam, hogy vérzek, de nem érdekelt, mert végre itt voltál velem és itt voltál bennem, és csak ez volt a fontos, semmi más. Hallottam a zihálásod, és ahogy a testünk erősen egymásénak csapódott, minden egyes lökéssel a csípőm az asztal szélének koppant, de nem érdekelt ez sem, mert semmi nem tudott fájni, ezért minden megérte volna. Felhördültél, mikor elélveztél, egyenesen belém, és én újra a kezemre haraptam, éreztem, hogy felszakad a bőr a fogaim alatt, mikor pedig elléptél tőlem, a lábaim felmondták a szolgálatot, én pedig erőtlenül a földre zuhantam. Minden porcikám ordított a fájdalomtól és eszelősen boldog voltam.

Ha tudnál ezekről az ábrándjaimról, bizonyára undorodnál tőlem és gyűlölnél. Tényleg elhiszed, hogy valaki lehet annyira hűséges, mint én, mindenféle hátsó szándék vagy érzelmi kötődés nélkül? Úgy követne téged, mint egy hűséges kutya és úgy is védene, mindenki előtt? Persze rá kell jönnöm, hogy sokkal naivabb vagy, mint gondoltam és mint reméltem. Talán csak akkor fogod megtanulni mindezt, mikor egyedül halsz meg, nélkülem. Vagy téged és a makacsságodat ismerve, akkor sem.

Ha tudnád, mennyire vágyom arra, hogy ilyen kiszolgáltatottan kihasználjalak, mikor meglátlak a sátorban.

- Szóval már az ópiumig jutottunk? Hát ez remek - morgom, ahogy arrébb dobom a pipát. Komolyan olyan gyenge az én rettenthetetlen kapitányom, hogy egy parancsolgató nő hisztériájától így összezuhan?

- Dögölj meg - veted oda, a hangod kásás az ópium okozta kábulattól és meglepett nyögésbe fúlt, mikor megcsókoltalak. Éreztem a szer édes ízét az ital keserűségével keveredve, mikor a fogaid az enyémeknek koccantak. Már elhatároztam, hogy ha később rákérdezel, azt mondom, hallucináltál. Tudtam, hogy veszélyes játékot játszom, de nem érdekelt, csak a lehetőség. A hajamba markoltál, mint a szajháknak, közelebb rántottál magadhoz, hogy tovább mélyítsd a csókot és guggolásból térdre estem. Éreztem forró bőrödet a ruháimon át, de te lerángattad az övemet és a kabátom, az ingem felgyűrted. Belecsókoltál-haraptál a bőrömbe, végig a mellkasomon, majd lustán megnyaltad a nyakam és elégedetten morrantál egyet, ahogy a kőkemény farkam a tiédnek nyomódott.

- Bassza meg. - Belemarkoltam a válladba, mikor lerángattad a nadrágomat is és két ujjal voltál bennem rögtön. Megint éreztem a piát, újra loccsant az üvegben, mikor megragadtad, hogy magadra önts belőle. Alig, hogy megszabadultam az ujjaidtól, már bennem voltál te magad tövig és nekem a torkomon akadt minden hang. Némán ziháltam az öledben, miközben te mozogtál alattam és bennem, kegyetlenül, ahogy tőled vártam. Ami igazán meglepett, hogy nem lankadtam le - amíg egy kézzel tartottam magam a válladon, a másikkal lenyúltam és addig rántottam magam is, amíg veled együtt, nyögve-zihálva el nem élveztem. Te szinte egyből kidőltél, még meg sem vártad, hogy lemásszak rólad, már aludtál. Heves káromkodások közepette tisztítottam el rólad a nyomokat, miközben a saját óvatlanságomat szidtam, de olyan kielégült és elégedett voltam, mint még soha.

-Dögölj meg te - válaszolom, majd kilépek a sátorból.

Ha tudnád, hogy mindent, amit tettem, érted tettem, talán megbocsájtanál, mikor visszatérsz. Az embereid már nem hisznek benned, csakis én, és mikor levágom őket egytől-egyig, végig azt remélem, hogy megérted majd.

- A francba, már megint lelankadt! Dugjak fel neked valamit? - fordul felém Anne dühösen.

A kapitányunk farkának örülnék, kösz.

- Mi? Nem! Nem! - ellenkezem hevesen, mire ő vállat von és újra mozogni kezd. Nekem egyre csak körülötted járnak a gondolataim. Aggódom érted, hogy mikor térsz vissza, hogy visszatérsz-e valaha.

- Na jó, ez nem fog menni. Mi a franc bajod van? - Anne végül lemászik rólam és magára rángatja a ruháit.

Bocs, Charlesra akármikor feláll, az ő farkára vágyom és te azt nem pótolhatod.

- Megöltük az egész legénységet! Téged ez kicsit sem izgat? - felelem végül, de Anne kiviharzik, otthagyva engem, az ágyhoz kötözve, a bűneimmel.

Ha tudnád, hogy mikor végre újra meglátlak, végigömlik bennem a megkönnyebbülés. Erősebb és határozottabb vagy, mint valaha, büszke vagyok rád és mindenre, amit elértél, amíg távol voltál, büszke leszek arra is, hogy egy ilyen kapitány első embere lehetek.

- Itt fogsz megrohadni, ebben a szaros bordélyban. - Le kell ülnöm, hallva a vádaid és a büntetést. - Megölted a testvéreid a saját érdekedben, én pedig ezt nem engedhetem.

- Nem látod, hogy miattad tettem az egészet?! Hogy ők csak saját magukkal törődtek, de én mindig veled?

- Az én hajómon a hűség a legfontosabb és az benned nincs meg.

- Hűségesebb voltam, mint bárki más! Az ölebed voltam! Miért nem látod?!

Ostobán ülök ott és nézem tehetetlenül, ahogy hátat fordítasz nekem, annyi év után. Megragadtam a durva anyagot, visszarántottalak, hogy rám nézz végre, újra.

- Az életemet adnám érted! Én vagyok a leghűségesebb embered! - vágtam az arcodba szinte könyörögve. Hátat fordítasz nekem és kilépsz a bordélyból, amit együtt szereztünk. Ahol együtt dughatunk volna.

Dögölj meg, Charles Vane. Szeretlek, Charles Vane.